Szerintünk a B125 néven elhíresült „jogosítvány-kedvezmény” alapvetően jó ötlet. Bár már az alapötletet is sokan kritizálták, de most, hogy a megvalósításra került a sor, még inkább hangot kaptak ezek a vélemények – nem alaptalanul. „Nem erről volt szó”-hangulatban kezdtek terjedni a rémhírek árakról, óraszámokról és tematikákról, vagyis a B125 életbe lépésének vitatható feltételeiről. Alább egy motoros oktató világít rá a „könnyített” A1 gyakorlati problémáira.
A B125-ös kategóriával kapcsolatban, a sajtóban megjelent információkra és dezinformációkra reagálva, engedjétek meg, hogy néhány észrevételt tegyek, mint aktív motoros, és úgy is, mint motoros oktató.
A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján a hatósági vizsgakövetelmények ebben a „könnyített” kategóriában szinte megegyeznek az eredeti A1 kategóriás elvárásokkal.
A sikeres, 55 kérdéses KRESZ vizsga után, igaz, nem kell külön időpontban járműkezelési vizsgát tenniük, de a három rutin vizsga feladatsorból kettőt nekik is teljesíteniük kell, a forgalmi vizsgával összevonva, annak megkezdésekor.
A forgalmi vizsga feladatainak végrehajtására csak a sikeres járműkezelési vizsgarész után kerülhet sor. A forgalomban az összesen 40 perces vizsgaidőtartam alatt, ugyanúgy vizsgacsomópontokat kell teljesíteni, és a vizsgabiztos ugyanúgy köteles hibavonalat (max. 10 ) adni, illetve a külön meghatározott súlyosabb elbírálás alá eső hibák egyszeri elkövetése esetén sikertelen minősítést adni. A hatóság részéről támasztott vizsgakövetelmények tehát gyakorlatilag megegyeznek azon kategóriákkal, ahol ezen készségek elsajátítására 17 óra (A1-es kategória) áll rendelkezésre.
Ebben az új kategóriában azonban mindösszesen egy járműkezelési óra és egy forgalmi óra biztosított a felkészüléshez, a harmadik gyakorlati órán már a vizsga zajlik. Feltételezve, hogy a jelölt rendszeresen és biztonságosan közlekedik személygépkocsijával, továbbá feltételezve azt is, hogy 50ccm-es „M”kategóriás segédmotor-kerékpáron rutint szerzett a két keréken – tehát, ha mindezek együttesen teljesülnek is, felmerül a kérdés, hogy az 50 perces járműkezelési óra biztosította keret elegendő-e pusztán a rutinpálya megtanulására, begyakorlására. Tudni kell, hogy a JK vizsgán (járműkezelési = rutin) pusztán a pályatévesztés vagy lábletétel is önmagában sikertelenséget okozó hiba. Ebben az esetben a forgalomba már ki sem vihető a vizsgázó.
A forgalomban eltöltendő 50 perces gyakorlás vajon elegendő-e arra, hogy – az egyébként már említett módon – biztonságosan közlekedő tanulóval az összes létező vizsgacsomópontot (akár több irányból megközelítve) megmutassuk, felhívjuk figyelmét a buktatókra?
Látható tehát, hogy az elején könnyítettnek szánt kategória valójában nehezített lett,ugyanis a vizsgakövetelmények változatlanul hagyása mellett csupán a felkészülésre szánt időt csökkentették töredékére.
Mire számítunk? Rengeteg konfliktus helyzetre, melyben a jóhiszemű ügyfél azzal szembesül, hogy a két gyakorlati órából nem képes elsajátítani – az azzal köszönő viszonyban sem álló – követelményszintet, és sokkal több pénzt kénytelen költeni erre a kategóriára, mint ahogy azt eredetileg kalkulálta.
Ráadásul a többszöri pótvizsgára elköltött (kidobott) pénzéért gyakorlatilag semmilyen szolgáltatást, képzést nem kapott, csupán hatóságilag közölték vele többször az eredményt. Az egyenleg így olyan összegre rúghat, amelyért már teljes körű motoros képzést vehetett volna igénybe a tanuló, melynek színvonalára Motoros-iskolánk különös hangsúlyt fektet, mind a vezetéselméleti, mind a járműkezelési, és később a már jogosítvánnyal visszatérő ügyfelek esetében a vezetéstechnikai tréningek alkalmával.
Hiszen célunk – néhányakkal ellentétben- nem a motoros jogosítványok gyártása, hanem a motorkerékpárját élvezetesen uraló, vezetéstechnikailag képzett, vészhelyzetben is helytálló motorosok képzése. Erre pedig itt nincs lehetőség.
Főhet a fejük az oktatóknak: a követelmények szinte változatlanok, de mindössze két gyakorlati órájuk lesz a felkészítésre…Magánvéleményem, hogy ha már ilyen „amnesztia” jelleggel szeretne A1 jogosítványhoz juttatni tömegeket az állam, akkor inkább a zárt pályás vezetéstechnikai képzést kellene előtérbe helyezni, a forgalmi vizsga rovására, hiszen a feltétel az érvényes „B” kategóriás jogosítvány.
Ha az állam számára a motorosok képzettsége nem prioritás, akkor egyszerű illetékmegfizetés ellenében adná meg ezt a kategóriát automatikusan a már „B” kategóriás jogosítvánnyal rendelkezőknek, anélkül, hogy a motoros-iskoláknak elégtelen szolgáltatásokkal ehhez asszisztálnia kelljen.
Harkai Zoltán, iskolavezető, Kék T Motoros-iskola, Pécs
