Történt minap, hogy a saját autóm sztrájkba kezdett és úgy döntött, hogy ő már pedig egy tapodtat se mozdul és semmi kedve gyönyörű fővárosunkba elfuvarozni szeretett gazdáját. 🙁 Természetesen az említett autó nem Mazda, a Mazdák nem követnek el ilyen merényletet. Ezen a borongós napon sietett segítségemre egy 1,6-os Mazda3, hogy kihúzzon a pácból. Egy életre szóló élmény volt a mi kis utunk.
A kezdeti para után – amit az okozott, hogy kb. tízszer annyi gomb és kütyü van benne, mint az én autómban – hamar megtaláltuk az összhangot. Csak úgy siklottunk a 4-esen, a csúszós úton az ABS is nagy segítségemre volt. Előzésnél remekül gyorsult az autó, de a gázpedállal óvatosan kell bánni, mert a sebesség nem érezhető és drága portréfotók készülhetnek. 🙂 Nagyon kényelmes volt a könyöktámasz, ami az én autómhoz képest újdonságnak számított. Imádtam a kormányról vezérelhető rádiót, ahol csak egy laza mozdulattal feltekerhettem a hangerőt, ha valamelyik kedvenc zeném szólt és máris dübörögtek a hangszórók. Budapesten minden piros lámpánál megcsodálták a nem mindennapi színű, felmatricázott kis járgányt. Azt hiszem, lassan lecserélem az én kis verdámat egy ilyen csodára, de pszt, be ne áruljatok neki. 🙂
